A vajdasági Palicson élő hegedűs ismertsége, és elismertsége már nemzetközi szinten sem csekély, Budapesten viszont igazi, kultikus hős. Könnyű lenne most azt mondani, hogy sikerének a titka csak annyi, hogy remek muzsikus, de bizonyosan nem ilyen egyszerű a megfejtés.
Elfogadta a Reménysugár Alapítvány felkérését, így november 16-án a kecskeméti színházban koncertezik Lajkó Félix. A legendás hegedűst a koncertről és az interjúhoz húzott rózsaszín kígyóbőr cipőjéről is kérdeztük.
Mintha megváltozott volna! Nem feltétlenül azért, mert rózsaszín krokodilbőr-mintás cipőt visel. Eltűnt loboncos haja, levágatta a szakállát, s jóval kedélyesebb, mint legutóbbi találkozásunkkor volt. A világhírű hegedűvirtuózt, Lajkó Félixet kicserélték?
Koncert. Lajkó Félix citerán is játszhat, előadásmódja zseniális és letisztult.
Még mindig tart - újra és újra képesek elkápráztatni, pedig a bejáratnál állva pont azon gondolkodom, annyiszor láttam már őket, vajon most is megkapom tőlük azt a különös, lábremegtető érzést? A remegő, vagyis inkább rogyasztott láb a Boban Markovic Orkestar muzsikájának esetében szinte indokolt, mint ahogy az is, hogy egy-egy túl jókedvű, szerb rezeszene-imádó hölgy a balkáni ritmusokban teljesen megsemmisülve hadonászik, rugdos, kalimpál, szóval táncol. A jó hangulat elérése nekünk már sokkal korábban - Lajkó Félix és Palya Bea előadásánál - sikerült.
New York-i fellépése után az öntörvényű hegedűs elmondta, hogy sem a világ kulturális centrumának számító nagyváros, sem a jazz, sem a Delta című film nem tetszett neki. Egyedül az érdekli, hogy boldoggá tegye a zene, amit játszik - FN-interjú.
Talán nem túlzás Lajkó Félixet korunk egyik legkülönlegesebb, legsokoldalúbb művészének nevezni. A tavalyi filmes elismerések után gyorsan visszavonult saját, palicsi világába, hogy új lemezét elkészítse. „A bokorból" címmel idén tavasszal megjelent album visszakanyarodást jelent a korábbi alkotásaihoz, már ami a természetességet és az ösztönösséget illeti.
A palicsi erdőben hegedülte fel új, A bokorból című albumát Lajkó Félix, aki Brasnyó Antal brácsással közösen Bécsben, Zomborban, New Yorkban fog fellépni, május 8-án pedig újra Budapesten, az A38-as hajón. A vajdasági hegedűs zenéről, romlásról és a hisztis Magyarországról mesélt a Demokratának.
Horváth László leginkább arról ismert, hogy kézigránátként dobta a magyar zenei életbe Boban Markovicot és Lajkó Félixet, emellett kiadót vezet, amely a Hajón bemutatott Dresch és KLM lemezeket is jegyzi, valamint a Dombos Feszt feje, amely abban a vajdasági faluban kerül megrendezésre, amely Rúzsa Magditól Szerbhorváth Györgyig több hírességet tud felsorakoztatni, mint olykor egy combos város.
1993-ban, Dresch Mihály zenekarában láttam és hallottam először a tizennyolcat éppen betöltő Lajkó Félixet. Akkor hamisnak tűnt, ugyanakkor nagyon impresszív hegedűs benyomását keltette, és nyilvánvaló volt, hogy személyében egy második „dudás" érkezett a kvartettbe; tehát nem maradhatott ez így sokáig. Szólistaként hamar szárnyára kapta a hírnév, állandó zenekara nem volt, de aki Lajkót ment hallgatni, nem is a kísérőkre volt kíváncsi. Jó ideje azonban van saját banda, a bőgős Kurina Ferenc és a kontrás Brasnyó Antal ma már ugyanúgy részese a fülünkbe ivódott Lajkó-hangzásnak. Arra is rá kellett jönni, hogy annak idején hamis játékról szó sem volt, mert Lajkó előadásában a hangmagasság mint lényegi elem egyszerűen feloldódik, tulajdonképpen mindegy, milyen dallamba kezd, mert nála a zene az érzésekről, hatásokról, viszonyokról és az életről szól, amiket ugyebár nem lehet kottába foglalni. Ahhoz, hogy Lajkó Félixre azt mondhassuk, hogy hamis, hazudnia kellene a színpadon.